ÜNNEPELTÜNK

Diktatúrák áldozatainak emléknapja


Február 26-án a 8.a osztály a Terror Háza felé sétált az Andrássy úton. Mikor a 60. számú házhoz értünk, várni kellett még 10-15 percet, mielőtt beengedtek minket.

Már maga az épület is nagy, fenyegetést sugároz, az ember fölé tornyosul fekete falaival. Elsőnek egy – hasonlóan a falhoz – fekete tankot láttunk meg, ami olajban állt. Ez szimbolizálta azt, hogy annak a korszaknak már vége van. Az első pár szoba csak hanganyagokat, képeket tartalmazott a nyilas és a kommunista terror eseményeiről. Aztán… a „tornatermek, kínzóeszközök és a sötét, dohos pince… Ez már megrázott minket. Néhányan elhallgattak, néhányan most kezdtek beszélni, hogy levezessék a feszültséget. Részt vettünk egy rendhagyó történelem órán, melyen a terror időszakait mutatta be az előadó.

Kiérve már más szemmel néztünk az Andrássy út 60. nagy, sötét épületére.

 

Fekete Zsolt 8.a

Együtt szaval a nemzet


A Magyar Kultúra napján idén iskolánk is részt vett az országos kezdeményezésben. Sajnos a youtube csatornán nem tudtunk élőben csatlakozni a technika ördöge miatt, de jó volt tudni, hogy úgy szavalunk, hogy több száz iskola is mondja a verseket velünk.

Megtapasztaltuk, hogy együtt szavalni – még ha csak a két 5. osztály is – nagyon nehéz. Reméljük, hogy a legközelebb már tudunk nyilvánosan is együtt szavalni, csatlakozva az élő közvetítéshez.

 

Borsodi Eszter 5.b

Költészet napja Budapesten


Ági néni belelkesített bennünket, hogy a Költészet napján vegyünk részt a Várban a nagy közös versmondáson. Tetszett nekünk az ötlet, mert éppen József Attiláról tanultunk, nagyon megkedveltük a verseit, többször meghallgattuk zenés feldolgozásukat is. Egyik kedvencünk Születésnapomra című verse lett, és éppen ezt a művet kellet begyakorolnunk a flashmobra. Többször próbáltunk az órákon az interneten található hanganyag alapján.

A megmozdulás napján külön busszal mentünk be a Lánchídig, átsétáltunk a budai oldalra, felgyalogoltunk a Magyarok Háza elé. Itt egy kicsit várakozni kellett, mindenki kapott egy pingponglabdát, ami egy gyöngyöt szimbolizált, ezt kellett az elején felmutatni. Aztán 9.45-kor elkezdődött a próba, Jordán Tamás színművész vezényelte a közös versmondást. Körülbelül háromszázan lehettünk diákok. A verset úgy bontották sorokra, hogy mindig a sorok végén kellett szünetet tartani. Néhány diák emelte magasra a nagy táblákat, amiken a versszakok voltak. A mi osztályunk hibátlanul követte az utasításokat, de sajnos voltak, akik elrontották az ütemet, ezért szétcsúszott a vers, így többször el kellett próbálni. Végül 10 órakor kezdődött a felvétel. Izgultunk, hogy sikerül-e végre jól elmondani a szöveget. Érdekes és felemelő volt ez a közös versmondás. Volt egy nagy hungarocellből készített „gyöngy” is a téren, ami a derekunkig ért, ezt elkezdtük egymásnak gurítani. Jól szórakoztunk, az egyik operatőr le is filmezett bennünket. Utána bementünk a Magyarok Házába, és megnéztük az interaktív kiállítást, sok mindent kipróbáltunk, a végén még játszottunk is a különböző logikai kirakókkal. Nagyon tetszett mind a két 8. osztálynak ez a program.

 

8.a osztályos lányok